KAJÁRI KÁPOLNA
Az épület az érvényes rendezési terv alapján helyi védettségű, építési éve pontosan nem ismert, vélhetően a XX. század elején épült.
A tervezés során fő alapelv volt az épület építészeti értékeinek megőrzése, illetve a korabeli építési módnál még nem használt, – de az épület állagának védelme érdekében fontos – elvek érvényesítése.
Az épület jelképe azon „hagyománynak”, amelyben a falusi emberek a temetőben épített kápolnában szólaltatják meg a lélekharangot, ezzel adva tudtára az embereknek a temetési liturgia menetét, tiszteletet adva az elhunyt személyének.
Az épület az alábbi népi építészeti értékekkel bír:
– Az épület külső falazata külső oszlop motívumokkal (pilaszterekkel) tagolt, ezáltal az épület homlokzata plasztikus, finoman kazettás megjelenést nyer
– Az épület párkánya többsoros lépcsős kialakítású, az alsó téglasor 45 fokban elforgatott, fogazott kivitelben készült
– A főhomlokzat oromzata karakteres, hangsúlyos, az épület tetőszerkezetét követő-, majd vízszintesen lezárt felső fallefedést nyert
– A kápolna tornya, annak arányai, híven tükrözik a fő tartalmat, építészeti hangsúlyt biztosítva a harangnak azáltal, hogy a torony mindegyik oldalán egy-egy boltíves záródású nyílás, benne a fából készül fix zsalus kialakítással átengedi a harang zúgását, emellett védelmet nyújt a csapóesővel szemben
– A kápolna kapuja újonnan tölgyfából-, a tradicionális népi építészeti motívum (kereszt) felidézésével készül
VIDEÓ:
Bors Imre plébános úrral készült interjú a képre kattintva megtekinthető:
fotók: Bóka Zsuzsa
